KX 125,250 (2003)
2004.08.29. 13:13
Annak, hogy a Kawasaki KX-ekből a hazai versenypályákon keveset látni az az oka, hogy a japánok főként a tengerentúli piacot célozták meg ezzel a márkával, és értékesítésük 80 %-át ott is bonyolítják.
A Kawasaki 2002. előtti KX modelljei inkább a jó, megbízható kategóriába tartoztak, hiányzott belőlük a csúcsteljesítmény, ami a jó eredmények eléréséhez szükséges lett volna. Ezt bizonyítja a tavalyi nemzetközi Superkross, és az idei szabadtéri 125-ös bajnokság is. Mivel már tisztán látszott, hogy a megbízhatóság nem minden, a cég mérnökei úgy döntöttek, hogy a 2003-as versenyidényt nem bízzák a véletlenre, kívül belül megújították krosszmotorjaikat. A legversenyképesebbnek számító KX125 és KX250 modelleket úgy fejlesztették és tervezték át, hogy még egy igazán jól felkészült versenyzőnek is elég legyen, az átvétel után minden tuning nélkül lehet indulni a versenyre.
Továbbra is a zöld szín az uralkodó, ezen nem változtattak. Az ülés bevonata fekete árnyalatot kapott, és mivel puhább lett, valamivel kényelmesebb is. Mivel a tankot is áttervezték, sokkal több mozgástér marad a sofőr számára. Mindkét modell új, nagyszilárdságú vázat kapott, melyben a motorblokkot alacsonyabbra helyezték, ezzel a súlypont is lejjebb került, és az üléspozíció is 10 mm-rel. A megváltozott súlyelosztás mindent összevetve jobb futást eredményez. A 250-es gépet érdekes kialakítású, félköríves keresztmetszetű felnikkel szerelték fel, amelyek talán merevebbek is, de egész biztosan könnyebben tisztíthatóak. A gyár állításai szerint teljesen átdolgozták mindkét típust, elsősorban az ergonómiára és praktikusságra helyezve a hangsúlyt.
Tesztpilótánk Lengyel Gézaelsőként a negyedliteres masinát próbálta ki, és a kormány beállítása után hamar otthon érezte magát. Feltűnt a lágyabbra hangolt rugózás, amit mind elöl, mind hátul 20-20 állítással lehet korrigálni. A fékek Nissin gyártmányúak és a tavalyi típushoz képest nagyobbra méretezettek. Érdemes vigyázni a hátsó fékkel, amelyek elég hamar bekapnak. A merevebb bölcsőváznak, a könnyített hátsó lengővillának, az új felniknek és egyéb újításoknak köszönhetően mindkét krosszgépnek súlyából 500-500 grammot sikerült megspórolni. A hátsó vázrész, amely az ülést, a sárvédőt és a hátsó kipufogódobot tartja, alumíniumból van.
Tesztpilótánk tisztában van vele, hogy súlya inkább 500-as motort kíván, mégis úgy érezte, hogy a 250-es gépből hiányzik egy pár paci, amit a teljesítmény adatok is igazoltak. 2003-ra átdolgozták a blokk forgattyús mechanizmusát, a dugattyút, a hengerfejet, a gyújtást és még a karburátort is. Az eredmény egy szinte állandó nyomatékkal rendelkező jól kezelhető motor, amiből szerinte hiányzik a csúcsteljesítmény. A hengerfejet króm-kompozit bevonattal látták el, és a légréseket is módosították csakúgy, mint a kipufogógáz kiömlés-szabályozót. A hatékonyabb erőátvitel elérése érdekében változott a 2. és 3. fokozat áttétele, valamint új típusú váltómechanizmust használtak. Elképzelhető, hogy a tesztmotor még nem volt tökéletesen bejáratva, mert Géza a műszaki leírás alapján sokkal látványosabb erőnövekedést várt.
Bár a 250-es motor ereje után tesztpilótánk nem esett hanyatt a kisebbik tesó 40 lóerejétől, neki mégis az utóbbi tetszett jobban. A 125-ös bokorugró meglepően fürgén viselkedett a nettó 72 kilogrammos súly alatt. Ez a gép gyakorlatilag ugyanazt a módosított blokkot, és valamivel több, mégis hasonló változtatásokat kapta, mint nagyobb rokona. Összehasonlítva a többi márkával kimondottan kellemesen viselkedett a teszt alatt. Kicsit nyomatékszegény kisebb fordulaton, de amikor eléri a magas C-t megjön az ereje. Egyenesekben kevésbé hajlamos a kitörésekre, féktávokon stabilan viselkedik. A nagyobb hátsó féktárcsának köszönhetően megfelelő a fékhatás.
A teszt során mindkét motor remekül vizsgázott. A 2003-as modelleken érezhető a japánok igyekezete, hogy a versenyzők kedvében járjanak. Géza mindig azt mondta, hogy a kétütemű 250-es krosszmotorok nem valók kezdőknek, de ez ennél a márkánál nem igaz. Könnyű kezelhetősége miatt bátran ajánlja a KX modelleket bárkinek, aki szereti a természetet, és persze a zöld színt.
KX 125 Motor: kétütemű, egyhengeres Lökettérfogat: 124 cm3 Furat x löket: 54 x 54.5 mm Kompresszió: 10,6:1 (alacsony fordulaton), 8,1:1 (magas fordulaton) Teljesítmény: 40.5 LE (29.8 kW) / 11500 1/min Nyomaték: 26 Nm / 10500 1/min Karburátor: Mikuni TMX38 Gyújtás: digitális Indítás: berúgókar Hűtés: Vízhűtés, két hűtővel Váltó: 6 sebességes Váztípus: Nagyszilárdságú acél váz Felfüggesztés első: 48 mm belsőcső átmérőjű, fordított teleszkópvillák, 18 fokozatban állítható nyomó-, és 18 fokozatban állítható húzócsillapítással Felfüggesztés hátsó: Alulról kapcsolt Uni-Trak felfüggesztés, állítható rúgóelőfeszítéssel, 20 fokozatban állítható nyomó-, és 18 fokozatban állítható húzócsillapítással Rugóút első/hátsó: 300 mm / 310 mm Gumi első/hátsó: 80/100-21 51M / 100/90-19 57M Első villaszög: 27,5° Utánfutás: 100 mm Kormány elfordulási szög: 45° / 45° Fék első: 250 mm-es tárcsa, kétdugattyús féknyereggel Fék hátsó: 220 mm-es tárcsa, egydugattyús féknyereggel Tengelytáv: 1455 mm Hosszúság: 2155 mm Szélesség: 825 mm Magasság: 1200 mm Magasság a talajtól: 340 mm Ülésmagasság: 930 mm Tank: 8.2 l Súly: 87 kg Ára: 1 359 000 Ft
|