A Kawasaki Z-k története 1972-ben indult világhódító útjára a minden tekintetben egyedülálló Z1-900-assal. A Kawasaki négyhengeresek a Z200-asoktól a ZZR1200-ig minden lökettérfogatban előfordultak a 30 éves történet során.
A Z-k agyonüthetetlenségét és teljesítményét már misztikus fénybe állító legendát - ebben jelentős szerepet játszottak az olyan filmek, mint a Mad Max - 2003-ban meglovagolta a gyár. Újra előkapta a nosztalgikus nevet, és harcba küldött egy csupasz, a klasszikus motorforma gépeket egészen újszerűen megfogalmazó, egyes részleteiben mégis a múltból építkező motorbiciklit, a Z1000-et. A folytatásra sem kellett sokat várni, egy évvel az újjászületés után megérkezett a kis Z, a Kawasaki Z750.

Azonnal otthon éreztem rajta magam, és már az első lámpánál tudtam, hogy a motoros találkozók lassúsági versenyein verhetetlenek lennénk. A soros négyhengeresek kifinomult nyugalmával röffent be a motor, semmi szívatózás, semmi köszörülés, az injektor és az elektronika elvégzi helyettünk a piszkos munkát.

815 mm-es ülésmagassága átlagosnak tekinthető, csak kifejezetten a csajok piacára törtető motoros cégek és a chopperek mennek 810 mm alá. Kawa mégis elég kényelmes az apróbbaknak is, mert a motor dereka nagyon karcsú, a tank sem hosszú, ezért kellemesen közel van a kormány.

Roppant kezes, irányítható, és a külseje által árasztott agresszivitása ellenére meglepően barátságosan reagál. Vázát a Z1000-eséből fejlesztették ki. Az első teleszkóp hagyományos hidraulikus teleszkóp, 41 mm vastag, nem túl kemény, nem is túl lágy, pont az ízlésemnek megfelelő, de nem állítható. Hátulra a Kawasaki 80-as években bevezetett, és azóta már többszörösen tovább fejlesztett Uni-Trak rendszere csillapít. Itt már vannak állítási lehetőségek: négy fokozat közül választhatunk húzófokozati csillapítást, ezen túl 7-szeres a rugó-előfeszítés állítási lehetősége.

Jó forgós motor, 5000-es fordulaton alig 100 km/h fölött haladunk hatodikban. Sajnos a zuhogó eső és a látási viszonyok nem tették lehetővé a végsebesség kipróbálását. 180 km/h-ra könnyedén gyorsított a motor, csak a szél akart nagyon leszakítani. Ránézésből is levonható a következtetés, hogy a bikiniidom főképp a műszerfalat hivatott védeni, semmint a szelet terelni. Nagyobb sebességnél bizony hasalni kell a gépen.

A 748 cm³-es, vízhűtéses, soros négyhengeres blokk, üzemanyag-befecskendezéses. A Kawa nem bízott semmit a véletlenre, a fejlődés irányát figyelembe véve a lehető leggazdaságosabb megoldásokkal a legmodernebb technikát építette a motorba. Csodásan veszi a lapot, a 4 darab, 34 mm-es, dupla pillangószelepes Keihin injektortest, minden lustálkodás nélkül.
A rozsdamentes kipufogórendszer egy darab ováldobban végződik. Bár az 1000-en látott kidörgő megoldás szépségéhez nem fér semmi kétség, ez a megoldás valószínűleg sokkal olcsóbb, és a későbbiekben a tulajdonos könnyebben cserélheti valami tuningos darabra. A hangja - gyári egység létére - egyszerűen elbűvölő. Ha beindul a búgás, mindjárt jobb kedvre derül a vacak idő miatt elszontyomporodott pilóta.

Indulás után nagyon hamar eléri a motor az üzemi hőmérsékletet. 750-es négyhengeres létének megfelelően durva nyomatéklökéstől nem kell félnünk induláskor, morci formája csak akkor jön elő, ha igencsak megforgatjuk a gépet. Erre van is terünk, mert a maximális 110 LE-t 11 000 percenkénti fordulatnál adja le, a piros csík, ami a piros műszerfalon inkább fehér csak 11 500-nál kezdődik. Éppen emiatt attól sem kell tartanunk, hogy a túl erős motorfék blokkolná a kereket, vagy meglepne bennünket egy éles kanyar bejáratánál hirtelen gázvisszavételnél.

A többtárcsás, olajfürdős kuplung finoman puha. Semmi tenyérirritáció, még ha végig is kell kuplungolni egy komplett motoros esküvőt. A sebességeket egy svájci óra pontosságával veszi. Egyszerűen meglepő volt egy Kawasakitól - nevezzenek bár motorrasszistának - ez a pontos, sima, akadás és hangmentes váltás. Nem is értem, hogy miért nem ilyen minden motor váltója.

Egyedül a fék nem volt túl meggyőző, de ez lehet annak is az oka, hogy mindössze 4-500 km volt a motorban, vagy az esőtől folyamatosan vizes féktárcsa. Elöl két, hátul egy tárcsa forog a kerékkel. Az első tárcsákat egy-egy kétdugattyús Tokico féknyereg harapdálja. Ez szerintem kicsit karcsú, főleg ha figyelembe vesszük a gyár által szárazon megadott 195 kg-t, a kenőanyagok, az akkumulátor tömegét, a 18 kg üzemanyagot - amennyiben tele van a tank - és az átlagosan 70 kg-s motorost a 60 kg-s utasával. A túracsomagról már nagyvonalúan tekintsünk el.

A kerekek ugyanazok a hatküllős felnik, amit a Kawa a sportgépeibe szerel, vagyis az olcsócska Z750-be is ugyanazokat a könnyű és profi kerekeket szerelték, mint a ZX-10R-be. A gyárilag szerelt Bridgestone esőben csillagos ötös. Egy nap alatt egy motort kiismerni, letesztelni egyszerűen képtelenség. Ha emellett végeláthatatlan tavaszi eső borzolja a tesztelő idegeit, sáros átfolyások a kanyarokban, felázott talaj.

Az oldalsztender - hölgyek öröme. Rugózottsága, elhelyezése, hossza, ki és visszahajthatósága tökéletesen illik a motor méreteihez, és nem csak vízszintesen lehet letámasztani, de nem is dől a kelleténél jobban.

A LED-es műszeregyüttes a tavalyi ZX-6R-ről való. Tényleg lenyűgöző, de a leolvasását szokni kell. Középen a digitálisan kijelzett sebesség még egyértelmű és jól leolvasható. A fordulatszám a körben elhelyezkedő szegmensek számával arányos. Egy napos tesztút során csak nagy nehézségek árán tudtam az egymáshoz tartozó sebesség- és fordulatszám értékeket egyszerre leolvasni.
Persze ezt meg lehet szokni. Sokkal zavaróbb volt az eső hatása, már ami a hűtőfok, vagy a megtett kilométer értékek leolvasására korlátozódott. Esőben egyszerűen leolvashatatlanok ezek az értékek. A visszajelző fények, mint index, üres, refi, stb. nagyon finom darabok,

A felháborítóan kihívó formákkal büszkélkedő Z750 három színben - ébenfekete, ázsiai kék és napsugárpiros - kapható. Ha már Kawasakit vesz az ember, akkor ezek közül inkább a feketét választja. Az egyirányú utca tábla kék - mint tesztmotorunk is - és a piros inkább a fiatalos divathullámot próbálja meglovagolni, miközben mégis szolidabb formát mutat, mint a 1000-es narancssárga vagy Kawasaki zöld extravagáns koloratúrája.

Minden szépsége és hibája ellenére végül mégis a pénz beszél. A kategóriatársak árait a plusz 150 köbcentiével is szépen tartja a Kawa. Mi lehetne ennél nagyobb vonzerő?

Modell	Teljesítmény	Száraz tömeg	Ár
Honda 600 Hornet	94 LE	197 kg	1 890 000 Ft
Suzuki GSF600 Bandit	78 LE	219 kg	1 598 000 Ft
Suzuki SV650	72 LE	188 kg	1 698 000 Ft
Yamaha FZ 6	98 LE	187 kg	1 845 000 Ft
Ducati Monster 620 ie.	60 LE	177 kg	2 200 000 Ft
Cagiva Raptor 650	72 LE	194 kg	Mo-on nem elérhető
Triumph Speed Four	98 LE	200 kg	1 990 000 Ft
Kawasaki Z750	110 LE	195 kg	1 840 000 Ft

Műszaki adatok:

Motor: vízhűtéses, négyütemű, soros négyhengeres, 16-szelepes, DOHC Lökettérfogat: 748 cm³
Furat x löket: 68,4 x 50,9 mm
Legnagyobb teljesítmény: 110 LE (81 kW) / 11 000 fordulaton
Legnagyobb nyomaték: 75 Nm / 8200 fordulaton
Kompresszió-viszony: 11,3:1
Üzemanyagellátás: 34 mm-es torokátmérőjű Keihin injektorok
Váltó: hatfokozatú
Váz: diamond váz, nagy szakítószilárdságú acélból, kivehető jobb felső motorfelfüggesztő rész
Villaszög: 24,5 fok
Utánfutás: 104 mm
Kormányelfordítási szög: 33 fok mindkét irányba
Első futómű: 41mm-es teleszkópvilla, 120 mm rugóúttal
Hátsó futómű: Uni-Trak himbarendszer, húzófokozatban 4-, előfeszítésben 7-fokozatban állítható, 126 mm rugóúttal
Fék elöl: dupla, úszóágyazású 300 mm-es tárcsák, kétdugattyús féknyergekkel
Fék hátul: egytárcsás, 220 mm-es hullámos tárcsa, egydugattyús féknyereggel
Gumi: elöl 120/70ZR17M/C (58W), hátul 180/55ZR17M/C (73W)
Hossz: 2080 mm
Szélesség: 780 mm
Magasság: 1040 mm
Tengelytáv: 1425 mm
Szabad magasság: 165 mm
Ülésmagasság: 815 mm
Száraz súly: 195 kg
Tank: 18 liter