Az új motorokon mindjárt szembetűnik a szokásosnál élénkebb sárga szín. Az ülés ezzel ellentétben fekete színű, ami jól passzol a sárgához, de egy kicsit megbontja a designt. A múlt évi típusokhoz képest kívülről sok változtatás nem történt, nem úgy a tartalomban. A 125 ccm-es modell a futóművet és vázat tekintve majdnem teljesen megegyezik a 250 ccm-es társával, csak az utóbbin bizonyos helyeken erősítettek.

Az ülés kicsit keménynek tűnhet. Habár menet közben nem ezzel foglalkozik az ember. A kétütemű modelleknél változtattak a gyújtáson és a kipufogógáz vezérlő szelepen. A 125 ccm-es motor új porlasztót kapott és érezhetően megnövekedett a forgatónyomatéka kis fordulaton és később szabályoz le. A 250 ccm-es motor lényegesen finomabban reagál a gázra, de érdemes óvatosan bánni a jobb kézzel.

Az általunk próbált nagyobbik motornak főleg egyenesekben - valószínű a rossz teleszkóp beállítások miatt - beszitált az eleje és féktávokon is nagyon keménynek tűnt az első rugózás. Mind a két motoron feltűnt, hogy szűkebb kanyarokban be lehet ülni egészen a kormányig (ezt szó szerint kell érteni), ami könnyíti a kanyarodást. Kigyorsításoknál a 250 ccm-es gépnek sokszor elpattogott a hátsó kereke, nyílván a nagyobb teljesítmény vagy a be nem állított rugózás miatt.

A váltó meglepően könnyen kapcsolható, 5 sebességes. Nagyon jó áttételezésű a kuplung, kellően jól szabályozható, a megcsúsztatásokat is kitűnően tűri. A fékek Nissin gyártmányúak, a hideg, párás időben is kiválóan teljesítettek, pedig több órán át hajszoltuk őket. Valójában mindkét versenygép könnyen kezelhető és leginkább versenyzőknek ajánlható, de hobbicélra is alkalmasak.

A másik típus a DR-Z400-as verseny-enduró. Ugyanazon a pályán könnyen össze lehetett hasonlítani a kétütemű társaival. Azonnal érezhető a súlykülönbség és a jóval keskenyebb kormány. Beindítva pedig csak a botfülű nem tudja nem észrevenni, hogy négyütemű. A rugózását gyárilag jóval lágyabbra tervezték, ami kényelmesebbé teszi, de a komfortnak ára van ugratásnál és tempósabb egyenesekben.

A fék is gyengébb hatásfokú, mint a krosszgépeken, de könnyedén megállítja erősebb fékezéskor is. A szelepes szíve tartogat némi meglepetést: az ember azt gondolná, a nyomaték csak alacsony fordulatszámon nagy - mint általában a négyüteműeknél -, de ennél a típusnál ez máshogy alakul. Folyamatosan emelve a fordulatszámot nemhogy gyengül, inkább nő a teljesítmény és a kétütemű motorokkal azonos stílusban lehet vele menni. Ezért az is könnyen megbarátkozik vele, aki sosem vezetett ilyet. Mindent összevetve a DRZ400-as vasparipát inkább endurózásra ajánlhatnánk, de egy kis átalakítás után a teljesítménye alkalmassá teheti krosszozásra is.

RM125

Motor típusa 124 ccm, egyhengeres, vízhűtéses, AETC/PC, kétütemű
Száraz tömeg 86.5 kg
Első futómű nyomó csillapítás
Hátsó futómű húzó/nyomó csillapítás

RM250

Motor típusa 249 ccm, egyhengeres, vízhűtéses, AETC/PC, kétütemű
Száraz tömeg 96 kg
Első futómű hagyományos, duplakamrás 18 állásban állítható, húzó/nyomó csillapítás
Hátsó futómű központi rugóstag, állíthaó rugóelőfeszítés 18 állásban

DR-Z400