Honda NS-50

Felnőttfejjel kezdtem motorozni, ki is maradt az életemből a rigás-simsonos időszak. Egy kis négyütemű, 125-ös enduro volt az első gépem. Öreg kora ellenére nagyon megbízható jármű volt, mind aszfalton, mind terepen. Annak ellenére, hogy a lábam nem igazán ért le róla, nyugodtan rábízhattam magam, és bizony felpöfögött szépen minden meredélyen. Ennek ellenére idővel mégis kinőttem és nagyobb teljesítményre vágytam, ekkor került hozzám egy 125-ös, kétütemű krosszgép. Azóta is ilyet nyúzok.

A terepmotorok és 3 év után volt alkalmam mélyebben megismerkedni az első olyan motorral, amelyről leért a lábam: egy Honda NS 50 F típusú utcai gyorsasági géppel. Az 1995-es kismotor először - alacsony felépítése miatt - szinte játékszernek tűnik, és ezt a benyomást erősíti rendkívül könnyű kezelhetősége is.

Indulásnál kicsit jobban kell pörgetni, hogy a kis egyhengeres, vízhűtéses erőforrás magához térjen. Aztán jön a meglepetés. A kis berregő, amint a fordulat beleér a teljesítménysávba, dinamikusan gyorsul, teszi ezt minden sebességi fokozatban, sőt, harmadikig mintha az orrát is akarná emelgetni… A váltó is könnyen kezelhető, érzékeny műszerként mutatkozik be.

Csakhogy 60 km/h-nál a motor hirtelen megtorpan és lehet akármilyen lejtő előtte, a kis Honda semmi szín alatt nem hajlandó túllépni a gyárilag beállított értéket. Egy kis szerelés után kiderül, hogy nem a fordulatszámmérőről tilt le a gyújtás, inkább a váltó látszik gyanúsnak. Aztán meg is van a megoldás és jön a próba. Na igen, mindjárt más. A kis masina már vígan gyorsul fel 90-re is, miközben végig nyomatékosnak tűnik.

A kellemes külsejű, burkolt gép fordulékonysága, a kis tengelytáv ellenére alulmúlta addigi endurós-krosszos tapasztalataimat, de be kell látnom, ez egy más stílus. Kormányelfordítás helyett sokkal inkább a motor döntésére kell hagyatkozni, és ezzel el is felejthető a lassú kanyarodás. De nicsak, hiszen ez nem is olyan rossz! Egy nagy vassal nyílván még teljesebb az érzés, de – mitagadás -, igencsak jó kedvvel döntöm a kis Hondát is egyik kanyarból a másikba… Csak alacsony fordulaton mutatkozik erőteljesen a kis kétüteműek átka: sehogy nem akar húzni…Tehát pörgetni kell. A motor nem rakoncátlankodik, kanyarban és egyenesben egyaránt jó az úttartása, bár nekem kissé szokatlan volt a rugózás lágysága, és a rugóutak rövidsége. A 18 colos kerekek viszont már elég nagyok ahhoz – mondjuk egy hasonló lökettérfogatú robogó kerekeihez képest -, hogy az út egyenetlenségei ne akarják minduntalan felborítani járművünket. A biztonságérzetet egyedül a talán kissé erőtlen első tárcsafék rontja, amely a megnövekedett teljesítménnyel nem igazán tud lépést tartani.

Összességében egy jól kezelhető, dinamikus, városi közlekedésre kiválóan alkalmas motorra leltem, amivel a motorozás számomra merőben új formáját fedezhettem fel.

Tóth Zsófi, M-Force

Motor: 50 ccm, kétütemű, 1 hengeres, max. teljesítmény 3,5 LE (8 LE fojtatlanul)
Végsebesség: 60 km/h (90 km/h)
Fogyasztás: 2,7 l/100 km (4 l/100 km)
Ár: 120-165 000 Ft